HyAmi POV
" Hate you. Luv U."
Boldognak kellene lennem. Annyi nehézség, és egyedül töltött éjszaka után újra láthatom SeunGrit. Már csak a gondolatától is pillangók hadainak kellene megtámadnia. Ehelyett csak egy óriási görcs tölti ki a gyomrom. Félek. Attól tartok mi lesz, ha újra látom. Már nem értem saját magam. Miért foglalkozom vele, mikor nem soká' láthatom a hónapok óta nélkülözni kénytelen barátom? Miért körülötte forognak még mindig a gondolataim? Ez nem helyes.
- Ki volt az? — fújt arcába egy adag levegőt, ezzel arrébb rakva szemébe lógó lokniját.
- YoungBae.
- Oppa?! — nos, igen. Ez is egy volt a sok furcsaság közül. Míg YoungBae az én vérszerinti bátyám volt, ahhoz képest soha nem hívtam Oppanak. Ellenben Damival, akinek körülbelül mindenki az oppaja és az Unnieja volt az 'YG familyből'. Néha komolyan én szégyeltem magam, mikor mézes mázos hangon szólított így egy idolt a barátnője jelenlétében.. De ez van. Dami már csak ilyen.
- Igen. SeungHyun, Bae, és Jiyong ma jönnek haza. SeungRi és mindent Kínában maradnak még egy ideig — a "haza" szó alatt a Gangnami lakásunkat értem, ahol Dami és én töltjük a minden napjainkat. Igazából ez egy elég hosszú történet. Talán majd egyszer elmesélem. Egyelőre legyen elég annyi, hogy a BIGBANG mindig itt tölti a szabad idejét, "nyaralásait". Kivéve egy tagot. Bár most nagyon úgy tűnik, hogy Ő is haza látogat az egyszem húga miatt. Hurrá!
Talán már mondanom sem kell, hogyan reagálta le a dolgot Dami. Úgy ahogy volt a fél kész leves, csapott, papot ott hagyva rohant öltözni, majd egyedül hagyott a lakásban. Biztos vásárolni ment..
Az óra este hatot ütött. Kezdett sötétedni. Aggódtam, hogy merre lófrálhat már ez a lány. Egy órája, hogy itt hagyott, miközben a bolt alig van tízpercnyire. Lehet, hogy elrabolták? Nem, biztos csak szerencsétlenkedik. Hisz, ki lenne az az esze vesztett, aki elrabolna egy olyan lányt, mint Dami? Ez az, senki.
Miután lecsillapodtak bennem a kedélyek, úgy döntöttem inkább megvacsorázom. Elmostam magam után, majd a zuhanyzó felé vettem az irányt. Nem fogom várni Őket, mint a Messiást.
Fárasztó volt a mai napom. A megbeszélések, a fotózások, a suli. Jól esett a meleg zuhany. Kár hogy ebből sem jutott több röpke tíz percnél. Semmire nincs időm! Persze drágalátos lakótársnőm volt az, aki telefonon keresztül is képes volt zaklatni. Azt kérdezte mi SeungRi kedvenc illata. Értsd. Riri.. Nos, fogalmazzunk úgy hogy kissé túl reagálja az illat gyertya használatát. Néha már hánynom kell a sok illat kavalkádtól, ami a szobájából árad. Igazából fogalmam sem volt róla. Soha nem vettem még neki.. gyertyát. Persze a sztori nem lenne egészében kerek, ha nem én lettem volna az akinek az éjszaka közepén még ágyhúzatot is kellett cserélnie. DaeSung szobájába beérve mintha Hiroshimába* toppantam volna. A ruhák széthányva, a húzatnak sake* szaga volt, használt gatyák lógtak mindenhonnan és üres papír zacskók hevertek a padlón. Várjunk csak.. Használt gatya? Dehát.. Körülbelül négy hónapja jártak itt utoljára. Istenem, ne már! Ez olyan.. Undorító. Azt hiszem jól fognak még jönni azok az üres chips-es zacsik.. És ezt mind nekem kellett elintéznem! Itt is elkéne pár illatgyertya.. SeungHyun szobája szerencsére mindig zárva van, így nem tudtam bemenni. Már csak a Jiyongé maradt hátra.. Szándékosan azt hagytam utoljára, hátha hazaér addigra Dami és rá tudom sózni a bátyja szobáját, de nem. Miért is történne egyetlen egyszer is úgy valami, ahogy én azt szeretném?
Annyi jó volt benne, hogy szerencsére nem volt nagy rumli. Csak a húzat volt gyűrött és szellőztetni kellett. Mikor a párnákat igazítottam szembetűnt valami.. A matrac alatt volt egy CD. Először úgy gondoltam csak zenei alapok, hisz producerként is dolgozik, viszont kíváncsiságom nem hagyott nyugodni. Áthoztam a laptopom, befeküdtem a 'GD illatú' ágyba, majd betettem a lemezt a meghajtóba. Sokáig csend és sötétség uralkodott a videóban. Már azon voltam, hogy kikapcsolom, mikor elkezdődött.. Egy ideig csak meredten bámultam a kijelzőt. Nem tudtam elhinni, -vagy inkább csak nem akartam, -hogy tényleg én vagyok az.. Olyan kínos és furcsa volt így látni magunkat.. Ha ezt SeungRi megtudná.. Nekem végem lenne.
Hány zacsit kell ma még megtöltenem? Ez a perverz disznó levideózta, ahogy mi.. Ahogy Ő és én régen.. Szóval értitek.. Ezért még tuti megfojtom! Mégis mikor vagy.. Hogy nem vettem észre?! Minden este arra verhette... Jézusom, Hy állj már le! Még meg sem érkezetél, de már most az agyamra mész.
Mielőtt még dühömnek testi következményei lehettek volna, a video átkapcsolt egy ezúttal sokkal kellemesebb jelenetre. Egy jelenetre, ami csak rólunk szólt. Kettőnkről és a szerelmünkről. Arról a mindent felőrölő érzésről, ami mára már csak emlékként él bennem.
